A képet Magyari Hunor készítette Erdőfülében

Jó szórakozást!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két nyuszi, Nyifi és Nyafi, akik nagyon szorgosak voltak. Egy takaros kis házban éldegéltek. Közeledett a húsvét és szorgosan dolgoztak, hogy tojásokat fessenek a gyerekeknek.

Nyifi és Nyafi elindultak tojást osztani Erdőfülére. Nyifi már régen oszt tojást, de Nyafi most először csinál ilyent. Mentek mendegéltek, mígnem Erdőfülébe értek. Egyszer csak Nyafi megkérdezte:

- Ilyen könnyűek ezek a tojások?

- Nagyon is nehezek. – mondta Nyifi.

- De Nyafi! Neked lyukas a hátizsákod, gyorsan szaladjunk vissza, talán még megtaláljuk őket!

De hiába keresték a tojásokat, sehol sem találták. Így hát nagy szomorúan hazaballagtak és nekifogtak újakat festeni. Amikor elkészültek ismét elindultak. De jaj! Most meg Nyifi zsákja lett lyukas. Aztán újból útnak iramodtak, de most mindketten alaposan megnézték, hogy nem lyukas-e a zsákjuk.

-Most már jöhet a tojásosztás. A gyerekek már biztosan nagyon várják a tojásokat, siessünk, hogy minél  hamarabb örömet okozzunk a gyerekeknek! – kiáltották örömükben a nyuszik.

Nyifi az egyik házba, Nyafi a másik házba iparkodtak, szorgoskodtak. Jobbra-balra szaladgáltak, mivel sok volt a tojás, ők meg nagyon kicsik voltak. Egyszer csak elfogytak a tojások. Ekkor Nyifi hazaküldte Nyafit, hogy hozzon még pár tojást. Nyafi elindult. Útközben megtalálta az elveszett tojásokat egy bokorba rejtve. Nyafi nagyon megörült a látványnak, hogy nem kell annyit gyalogolnia. Amikor ki akarta szedni a tojásokat, megjelent egy borz.

- Mit akarsz te a tojásaimmal? – kérdezet Borz Úr.

-Hiszen ezeket a tojásokat én és a testvérem veszítettük el!  – válaszolta Nyafi.

-Nem tudtam, – felelte félénken a borz- hadd segítsek belerakni a tojásokat a hátizsákodba!

Nyafi visszament Nyifihez és elmesélte, hogy mi történt vele. Szétosztották a hímes tojásokat. Elindultak hazafelé és rájuk esteledett. Szerencsére nem messze lakott a borz, bekopogtak és szállást kértek éjszakára. A borz szívesen látta őket, ott elmesélték a kalandjaikat. Kora reggel elindultak hazafelé. Mentek, mendegéltek és megpillantották a kis házikójukat. Gyorsan beszaladtak és egy jó nagyot szunyókáltak.

Hogyha a két Nyuszi el nem aludt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Boga Csabika, III. osztály

A húsvéti bárány

Gyerekek, biztos hallottátok azt, hogy a bárány is a Húsvét jelképe. Én most elmondom, hogy volt egy bárány, akit úgy hívtak, hogy Timy.

Timy mindig azt kívánta, hogy bárcsak nyuszi lenne, hordaná a tojásokat. De ez nem vállhatott valóra. Este Timy elaludt és azt álmodta, hogy ő is nyuszi és éppen Erdőfülében van. Volt egy kosárkája és abban sok színes tojás. Először jó móka volt, amikor ki kellett osztani a tojást, de aztán bement az erdőbe körülnézni. Egyszeriben megjelent egy farkas. Timy minden erejével futott. Nagyon megijedt. Szerencsére arra felébredt.

Azóta Timy örül, hogy báránynak született. Aki nem hiszi, járjon utána!

Szőcs Krisztina, III. osztály

Tapsi Erdőfülében

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nyuszi, akit úgy hívtak: Tapsi.

Tapsiéknál egész héten nagy sürgés, forgás, tojásfestés volt, mert közeledett a Húsvét. Tapsinak piros, sárga, zöld tojásokat kellett elszállítania Erdőfülébe. Mire kiosztotta a tojásokat, nagyon elfáradt s megpihent egy fa alatt. Arra járt egy kislány és észrevette. Először megijedt tőle, de aztán jól összebarátkoztak. De sajnos besötétedett és Tapsinak vissza kellett mennie a családjához. Otthon elmesélte, hogy kivel találkozott.

Azóta minden húsvétkor együtt játszanak. Itt a vége, fuss el véle, holnap lesz a vendégsége.

Albert Zsófia, III. osztály

A két nyuszi barát

Volt a világon két nyuszi.

Az egyik nyuszit úgy hívták Tapsi, a másikat pedig Hapsi. Ők nagyon jó barátok voltak.

Elsétáltak az erdőbe és találkoztak egy medvével. Nagyon megijedtek. Gyorsan bebújtak egy bokorba. A medve megszólalt:

-Ne féljetek, nem bántalak! Gyertek ki, mert éppen kerestem a nyuszikat, hogy adjanak tojást!

-Éppen elindultunk Erdőfülébe tojásokat osztogatni. – válaszolták a nyuszik. – Amikor visszafele jövünk, akkor hozunk neked is húsvéti tojásokat. – mondta Tapsi és Hapsi.

Elosztogatták a húsvéti tojások nagy részét.

Visszafele a medvének is adtak. Ez nekik nagyon jó volt, és az anyukájuknak is maradt a húsvéti tojásokból.

Itt a vége, fuss el véle, holnap lesz a vendégsége!

Nagy Sarolta Aletta, III. osztály

Az erdőfülei nyulak

Erdőfülébe n van egy csodaszép barlang, és abban él egy csodaszép nyuszi család. Közeledett Húsvét és a négy kis nyuszi készült locsolni. Nyuszi papa elvitte a kisnyuszikát sétálni. Míg nyuszi papa és a nyuszik sétáltak, Nyuszi mama elment az erdőfülei üzletbe. Megvette a tojásokat és a tojásfestéket. Hazament, és odatette a tojásokat főni. Hazaértek a nyulak a sétából. Amikor megfőtt a tojás, egy kicsit hagyták hűlni. Miután meghűlt a tojás, megvegyítették a tojásfestéket és gyönyörű tojásokat festettek. Szedtek füvet, belerakták egy kosárba. A tojásokat a fűre helyezték.

Boldogan mentek a kis nyuszik locsolni. A meglocsolt nyuszi lányok megkínálták őket piros tojással és üdítővel.

Nagyon örvendtek a nyuszik és azt mondták: „Ez volt a legjobb húsvétunk!”

Dávid Arnold- Attila, IV. osztály

Készülődés Húsvétra

Erdővidéken élt egy nyuszi család. Nyuszi mama készülődött Húsvétra, de nem  volt elég tojás, amit megfessen a locsolóknak. Nyuszi mama nagyon szomorú volt, mert azt gondolta, hogy nem tud elég piros tojást festeni.

Nyuszi mama három fia, Tapsi, Füles és Ugri elhatározták, hogy segítenek tojást szerezni Nyuszi mamának. Így hát nekivágtak  a hosszú útnak, és elértek az erdőn túli tyúkfarmra. Ott segítettek Tyúkanyónak. Friss vizet vittek a tálakba, felújították a tojóládákat és megtakarították a baromfiudvart. Ezért a segítségért Tyúkanyó sok friss tojással hálálta meg a munkájukat. Tapsi, Füles és Ugri boldogan  tértek haza a sok friss tojással. Nyuszi mama ujjongott az örömtől mikor meglátta, hogy milyen szorgos és segítőkész fiai vannak.

Örömmel festették meg a tojásokat, és boldogok voltak, mert minden nyúlfiúnak jutott a szép hímes tojásokból.

Maczkos Dénes, IV. osztály

Húsvéti mese

Ez a mese megtörtént, nem is olyan régen, mégpedig itt Erdőfülében, a Fosztó utcában. Akkor történt, amikor Húsvétkor akkora fű volt és én akkorácska voltam, hogy a kicsi csizmámba mind megvizesedett a nadrágom, amíg kerestem a piros tojásokat a fűben. Még akkor a szomszéd néni is élt, aki korán reggel jött, hogy látta a nyuszikat a kertben, és festékes volt a bundájuk. Mi mentünk a kicsi kosárkával és kezdtük keresgélni a tojásokat. Mindenfele volt rejtve tojás. Megtelt a kosarunk szép piros tojásokkal.

Én haragudtam a nyulakra, mert a mi kertünkbe nem dugtak el tojást. Kérdezősködtem, hogy  mért csak a néni kertjében van tojás. Ő azt mondta, azért mert megeteti a nyuszikat, a madarakat. Édesanyám azt mondta, azért volt így, mert az a néni szerette az állatokat, de legjobban a kicsi gyerekeket.

Ez igaz volt.

Csog Csaba Örs, IV. osztály

A legszebb húsvéti álom

Egyszer egy szép napon sétáltam haza az iskolából. Találkoztam egy nyuszival és összebarátkoztunk.

Meghívott az ő húsvéti báljukra, amelyet az erdőfülei Vashámoron tartottak. Másnap már öltöztem a szép báli ruhámba. Este egy szép hintón utaztam a Vashámorra. Egy gyémántos kastély előtt tett le a hintó, és bevezetett a jó barátom, Nyuszkó. Egész este csak táncoltunk, nevettünk, amíg el nem jött az éjfél. Nyuszkó azt mondta, hogy gyorsan menjek haza, mert el fog tűnni a kastély, és vele mindenki. Nem volt semmi baj, amíg a kapu előtt ültem, a hintóba minden elsötétült és felébredtem. Egy nagy csoki nyuszit és egy csoki tojást melengettem. Ekkor vettem észre, hogy bámulatos álomba voltam Húsvét éjjel.

Ilyen szépet még soha nem álmodtam.

Bedő Judit- Rozália, IV. osztály

A húsvéti nyúl

Hol volt, hol nem volt, régen Erdőfülében élt a húsvéti nyúl. Húsvét új nyuszit választott, mert már öreg volt a régi. Az új nyúl neve András volt. Közeledett a Húsvét, András már nagyon izgult, hogyan adja majd oda a tojásokat a gyerekeknek, hiszen félt az emberektől. Akkor így szólt:

-           Én nem merem odaadni a tojásokat, inkább leteszem az ajtók elé, mint a Mikulás.

Hát eljött a nagy nap, hogy András nyuszinak el kellett vinnie a tojásokat. Ahogy elindult meglátott egy gyereket, de a gyerek félve szólt hozzá:

-          Kedves nyuszi vehetek egy tojást a kosaradból?

A nyuszi látva a gyerek jóságát bátorságra kapott, adott is egy gyönyörű hímes tojást, amely színes volt, mint a szivárvány. Így aztán megbarátkozott András nyuszi a gyerekekkel, többé már nem félt tőlük. Azóta is minden évben ez a nyuszi szép hímes, szivárványszínben pompázó tojásokat osztogat a fülei gyerekeknek.

Bedő Zsuzsa, II. osztály

A húsvéti csokigyár

Egy napon az jutott eszembe, hogy elmegyek sétálni a fülei erdőbe. Hát el is mentem, csak mentem, mendegéltem, mígnem egy zajt hallottam. Valaki azt kiabálta:

-          Szaporábban Náci, gyorsabban Tihamér!

Beljebb lopózkodtam, hogy megnézzem kik beszélgetnek. Lássatok csudát, még életemben ennyi csokit soha nem láttam! Csokiházak, csokikerítés, minden csupa, csupa csoki! Ekkor vettem csak észre a csokigyárat. Bementem, széjjelnéztem és mindenki köszönt nekem:

-          Szia, szia! Hogy hívnak?- kérdezősködtek kíváncsian a kis szorgos nyuszik.

Mert hát el is felejtettem nektek mondani, hogy ebben a gyárban csak nyuszik dolgoztak. Erősen jól éreztem én itt magam. Soha nem is hittem volna, bárki mondja, hogy a fülei erdőn igazi csokigyár van. Majd egyszer látogasd meg te is, s akkor majd elhiszed, milyen a húsvéti csokigyár!

Bedő Emőke, II. osztály

Húsvéti tojások Erdőfülében

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu: Erdőfüle. Ennek a falunak a közelében volt egy kis erdő. Ebben az erdőben élt egy nyuszicsalád: Tapsi úr, Tapsi asszony és négy kis nyuszikájuk, Ugri, Topi, Hájas és Okoska. Mivel hosszú volt a tél, megüresedett a nyuszicsalád éléskamrája, nem volt még egy szál répájuk sem. Egy napon nagyon éhesek lettek a kis nyuszik. Tapsi asszony azon gondolkodott, hogy mit lehetne tenni. Egyszer csak így szólt Okoska:

-          Kitaláltam valamit!

-          És ugyan mit?- kérdezte Tapsi asszony.

-          Holnap reggel lemegyünk a faluba és kérünk az emberektől ételt. Csak megsajnál majd valaki és segít!

Így is tettek.Az emberek sok ételt adtak a nyuszi családnak, alig értek haza. Volt ott minden, répa, káposzta, széna, alma, jobbnál jobb nyusziknak való finomság.

-          Na, édesapám jó sok ételt kaptunk, ezzel csak kitavaszodunk valahogy!- mondta Ugri.

-          Én mindenből kérek kóstolót!- így szólt Hájas.

-          Én csak répát kérek, az a kedvencem!- szólalt meg Topi is.

-          Ho- ho, lassabban, nem lehet mindent felfalni egy nap alatt!- szólt közbe Tapsi úr.

-           Hosszú még a tél és be kell osztani a sok finomságot!- ekképpen tanította kicsinyeit Tapsi asszony.

Telt múlt az idő, megjött a tavasz.

-          Édesapám, kitaláltam valamit!- így kiáltott egy reggel Okoska. Itt a Húsvét, köszönjük meg a fülei emberek jóságát!

-          Meg kellene, meg biza, de mivel?

-          Fessünk hímes tojásokat és osszuk szét a faluban!

-          Jó ötlet!- mondták a többiek is.

Így is történt, két nap és két éjjel csak tojásokat festett a nyuszicsalád apraja- nagyja. Volt ott aztán mindenféle színű és mintájú tojás. A nagy munka után szekerekbe rakták és lehúzták Fülébe. Éjjel aztán szétosztották, minden udvarba, kertbe, bokorba került a szép tojásokból. A kis nyuszik nagyon elfáradtak a nagy munkába, ezért beleültek a szekérbe, Tapsi úr hazahúzta őket. Reggel volt ám igazából nagy az öröm a faluban! A gyerekek örvendeztek a sok szép színes tojásnak.

Szerintem ez az ügyes nyuszicsalád hozza a mai napig is nekünk, fülei gyermekeknek a sok szép húsvéti tojást. Minden fülei gyermek nevében köszönöm a színes tojásokat a Tapsi családnak!

Varga Miklós, II. osztály

V.R.A: Mire kell gondolnunk mikor ezt halljuk “bányamentő”?
V.Á.: Olyan körülmények között végzett tevékenység, ahol a légzési körülmények nem a normális paraméterek között történnek, egyszóval oxigén hiány lépik fel különböző okok miatt.

V.R.A.: Miért vállalta el a mentős szolgálatot?
V.Á.: Azért, hogy segíteni tudjak a bajbajutott munkatársaimon, és hogy így próbáljuk fenntartani munkahelyünket.

V.R.A: Milyenek a nagyobb kihívások e tevékenység során?
V.Á.: Ide sorolnám az olyan mentéseket, amikor is tudjuk azt, hogy a munkatársunk már halott, és azért kell leszálljunk a mélybe , hogy a hozzátartozók megadhassák a kellő tisztességet az elvesztett családtagjuknak.

V.R.A.: Volt-e olyan mentés, amely kapcsán elégtételt érzett?
V.Á.: Igen, volt. Egy alkalommal, mikoris mentőstársaimmal lent voltunk a bányában egy adott percen észrevettem, hogy egyik társam nehezen lélegzik a hátán levő készülékből és eszméletét félig elveszítve, pánikba esve céltalanul kezdett el rohanni, és szerencsére a másik társammal idejében sikerült biztonságos helyre szállítani.

V.R.A.: A balesetek során nem csak sikeres mentések voltak. Mi segített túllépni a tragikus végzetű baleseteken, amikor is a balesetet szenvedő személyhez későn sikerült lejutni. Ilyenkor hibásnak érzi-e magát az ember?
V.Á.: Nincs oka hibásnak éreznie magát, ugyanis a baleset bekövetkezése után és a mentési tevékenységre való felkészülés között eltelhet két-három óra. Ez a szabályok és az előírások betartásának a következménye. A túltevés és a feledés nagyon nehéz, van úgy, hogy az ember szeretne a szabályokon változtatni, de a biztonsági okok bizonyos időmennyiséget megkövetelnek. Időbe telik amíg a mentőscsapatot értesítik a balesetről, amíg összegyűl a csapat, a készülékek felszerelése és nagyon sok minden tud ilyen esetben időrabló lenni, amelyeken változtatni sajnos nem tudunk.

V.R.A.: Mi jár olyankor a mentős fejében, amikor is nagyon messze bent van a sérült a bányában és több időbe telik, amíg leérnek hozzá. Tehetetlennek érzi magát az ember ilyenkor?
V.Á.: Ilyenkor tehetetlennek érzi magát az ember, de tudja, hogy sok mindent kell biztosítani, ugyanis a bányában való közlekedést ne tévesszük össze egy utcai közlekedéssel. Sok időt vesztünk a lehetséges katasztrófák bemérésével és a biztonságos visszaút biztosításával. De a bejutást gátolhatják beomlott, vízzel elárasztott, olykor elzárult járatok, és a levegőhiány is gátolja a munkánkat.

V.R.A.: Milyen érzések kavarognak önben, mikor a mentős karrierjére (tevékenységeire) gondol vissza?
V.Á.: Vegyes érzések kavarognak ilyenkor az emberben. Hiszen volt amikor csak a munkahelyünkért harcoltunk, viszont voltak tragikus pillanatok is amikor halott bajtársainkért kellett kockáztassuk életünket.
De feledhetetlen élményeket nyújtottak a kurzusok, ahol a szakmai tudás mellett sok ismerőst is szereztünk. Örülök, hogy részese lehettem ennek a különleges világnak.

V.R.A.: Köszönöm szépen, hogy bekukkintást nyerhettünk munkájának egyik legérdekesebb részébe, sok új információval lettem/lettünk gazdagabbak.

Kérdezett: Varga Réka-Anetta

Kicsiny falunk gyülekezete 15 taggal bővült:

• Bedő Evelin
• Bedő Róbert
• Deák András
• Fosztó Pál
• Komlósi Arnold-József
• Kovács Károly
• Málnási Norbert-Gábor
• Sugár Szilamér
• Szebeni Zoltán
• Székely Laura-Melinda
• Szőcs Katalin
• Szőcs Magdolna
• Szőcs Zsuzsanna
• Tókos Edina
• Varga Szilárd

Varga Réka-Anetta